Baka beszámolója:Féltáv, őszintén (2. rész) A beszámoló első része Vasapu oldalán olvasható!
2011.06.28. 23:43
A remélt hátszél sehol! Van helyette viszont vihar. Most már fúj minden irányból! Csak hátulról nem! Nyomom, nem akarom, hogy a közelgő ítéletidő kint érjen a bringán. Mert ítéletidő lesz az biztos! Itt nőttem fel a Hortobágyon és ismerem a felhők színének üzenetét! Csak remélni tudom, hogy a család eléri a kocsit! Az utolsó 500 méteren már küzdök a bringával. Próbálom egyenesbe tartani. Aggódva látom, hogy van olyan bringás, aki még újabb körre indul. Sajnálom Őket és magamban kitartást kívánok nekik. Egy utolsó korty izó és beesek a depóba. Szakad az eső! Még lassabb depózás. 3 perc. Lassan de biztosan. Ez a jelszó. Egy pillanatra elbizonytalanodom. Nincs hőség az biztos. Vigyem a futósapkát vagy hagyjam tovább ázni a műanyag, depós dobozom alján lévő 10 centi vízben? Viszem. Minden csurom víz és hideg. A hőmérséklet 15-16 fok. Megkezdem a futást! Most ki fog derülni, mi van a hajlítóval. Felkapaszkodom a gát tetejére. A vihart is túlharsogja a szpíker hangja! Jobbra menjetek! Négy kör! 21 km! Rajtszámot előre! Egyszerűen hangzik az biztos.
Villámok csapkodása közepette megkapja a mezőny az újabb áldást! Jég! Nem kicsi, de sok. Egy pillanatra megrémülök! Lehet, hogy beszüntetik a versenyt! Hiszen a villámok egyre közelebb csapódnak be. Elhessegetem magamtól a gondolatot. Az nem lehet, hogy feleslegesen csináltuk eddig! A feladás nem opció! A versenyrendezőknek sem. Ők is aktív sportolók voltak. Tudják, hogy nekünk mit jelentene a verseny leállítása. Szerencsénk van. A villámlás abba marad. De a jég az kitart! Szőtt. Erősödik!
Van, aki mindkét kezével takarja a fejét van, aki beáll egy nagyobb fa alá! Esélytelen minden próbálkozás! Szegény rendezők is menekülnek. Nekem viszont van sapkám! Így a fejem nem fáj. Annyira! Van olyan rendező, aki fontosnak tartja a frissítést és a szakadó jég közepette is rendületlenül kínálja a vizet. Mosolygok az egészen és akkor jövök rá, hogy nekem ez tetszik! A jég persze fáj, de valami mégis vonzó ebben az őrületben. Többször összeröhögünk a szembejövőkkel. Persze csak kínunkban! Fáj! Fáj? Hát ne kiabálj! Ezért jöttünk és most megkaptuk!
Mindenki menekül. Csak a bokáig érő víz marad a futópályán. Egy darabig próbáljuk kerülgetni, de aztán belátjuk nincs értelme. Beletaposunk a vízbe. Megtelik a cipő és elázik a zokni. Elázik annak, akinek van! Én nem húztam. Szerencsés vagyok. Később látok egy hölgyet, aki eszeveszett tempóban rángatja le magáról a zoknit! Megszabadul fél kiló ballaszttól.
Az első kör tempója lassú. Többen leelőznek! Nincs gond. Az idővel szemben a hajlítóm kegyes hozzám! Benyomok egy gélt. Hígítva szigorúan. 7 km után emelem a tempót és figyelem a hatást. Semmi. Enyhe hasfalszorítás, de tudom kezelni. Na, lökjünk rajta még egy fokozatot. Megy ez. 10 után nem kapok banánt. Már másodjára! A fiatal srácok szórakoznak velem a fordítónál lévő frissítőnél! Csak vizet adnak, de más nekem nem jut. Futás közben kifakadok hangosan: "nekem nem adnak banánt, azt mondják büntiben vagyok". Persze ezt hallják a közelben állók és nevetnek. Nevetek én is! Magamon! Megyek tovább, mikor hírtelen a semmiből előbukkan a fiam. Kezében banán. "Nesze fater!" Futva hozta utánam! Összeakad a tekintetünk egy pillanatra. Itt van velem, aggódik és rohan. Miattam! Látom, hogy komolyan veszi az egészet és elszánt! Egy pillanatra valami "vízféle" homályosítja el a kilátást és meghatódom ...
De nincs idő, nyomni kell. Újabb fokozat váltás. Könnyen peregnek a lábaim. Most már nincs határ. Átestem a holtponton. Nyelem a kilométereket és előzgetek. Úgy érzem, hogy ki tudnék futni a világból. 15-nél Böbe állapítja meg, hogy jól mozgok:-). Ez újabb lökést ad. Az utolsó 5km maga a fájdalom és a határtalan futás okozta öröm egyvelege. A második gélt már nem használom fel és boldogan kiáltva visszadobom Böbének: "nem kell, innen már begurulok! Különben is gazdasági válság van és takarékoskodni kell:-)! Nevetnek újra és ezt jó tudni, hiszen átázva, vacogva támogattak a verseny alatt. És még előtte is vagy 20 éven keresztül! Ekkor már sokan csak sétálnak és ápolják sebeiket. Van, akit izomgörcs marasztal, de szédülést is látok. Az én hőseim mégis inkább az "idősebb korosztályból" kerülnek ki! Hihetetlen, hogy 1943-ban született versenyző is itt fut és küzd az elemekkel, a távolsággal. Őszinte tiszteletem nekik. Hozzájuk képest mi eltörpülünk!
Visszafelé, ahol tudom, megköszönöm a segítők munkáját! Láthatóan jól esik nekik. Keményen állták az ítéletidőt Ők is! Az utolsó 2 ezren is előzök. Már csak a gáton kell végigfutni és ott a kapu. A féltáv célkapuja!
Beérek. Attila, a szpíker hangosan kiáltja: "a befutó Kovács Tibor 154-es rajtszámmal, kemény vagy Tibor, gratulálunk!" Én csak mosolyogni tudok ezen. Mindennek érzem magam csak keménynek nem! Összeborulok a családdal és megköszönöm a támogatást, a biztatást. Örülnek! Már nem kell aggódniuk. Életben maradtam:-)
5 óra 15 perc 28 másodperc. Ez az összesített lista 101. helyét jelenti számomra. A kategóriámban 46 indulóból a 22. helyen végeztem.
Úszás: 52 perc (2:05p/100m)
Kerékpár: 2 óra 31 perc (31.7 km/h)
Futás: 1 óra 46 perc (5.18p/km)
Nem akarom különösebben értékelni az időket. Nyilván rengeteget kell és lehet is fejlődni. A kerékpáros idő/sebesség eléggé szerény! Látszik, hogy lényegesen több időt kell a nyeregben tölteni és több, keményebb edzésre lesz szükség az előrelépéshez. A futásban javulást tapasztalni. Erőssebnek éreztem magam, mint korábban bármikor. Érdemes volt végigcsinálni a sok 25 és 30 fölötti edzéseket. Most nem úsztam ki magam és ez látszik is. Talán egy kicsit udvariasabb is voltam a kelleténél:-) Azt is látni kell, hogy a szabad víz más jellegű kihívást jelent, mint a normál medence. Jó lenne többet gyakorolni szabadvízben.
Viszont nagyon jól éreztem magamat és a lábsérülésem is rendbejött. Mindig mondták, hogy a jég jó a sérült izomra:-) Itt volt belőle elég:-) Tudom, hogy voltak hibák. Ezeken tovább kell dolgozni. Kaptam elég pozitív visszacsatolást is. Ezekből pedig erőt kell meríteni a D napra.
Hogy ez az idő mire lehet elég Nagyatádon? Semmire! Az egy másik kihívás lesz. Sün mondta már a célban, hogy itt akár hibázni is lehetett a frissítéseknél. Nem okozott gondot, hiszen nem volt forróság. Igaza van szerintem is. Arra viszont jó volt ez a verseny, hogy önbizalommal vághassak neki az álom megvalósításának négy hét múlva. Ott, ahol továbbra is a táv teljesítése a cél!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.06.28. 23:49:06
Kemény vagy!
Egy harcos!
És egy harcosnak háború kell...
mata68 2011.06.29. 07:54:10
A versenyen nem egészen értettem, hogy miért van nyitva hátul a mezed. Ezek szerint tönkrement vagy csak nem tudtad visszahúzni ?
shepherdpeti 2011.06.29. 09:00:30
laciii79 2011.06.29. 09:42:51
Amúgy meg gratulálok, jó időt mentél, volt benne kraft rendesen!!!
Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2011.06.29. 10:04:39
myke6969 · http://ironmyke.blog.hu/ 2011.06.29. 10:44:03
Rádaásul Te is fiatalodsz!
Tibi(ke) 2011.06.29. 14:25:19
oregbaka 2011.07.01. 10:50:59
mata68: Köszönöm a fáradhatatlan biztatásodat! Nem ment tönkre, csak én felejtettem el a felhúzót ráerősíteni. (Hiba 1) Nem mertem külső segítséget igénybe venni, bár gondolkoztam, hogy megkérlek, rakd helyre. De nem ismerem a szabálykönyvet. (Hiba 2)
Tepó Mester: Köszönöm a mesteri biztatást. I will ...
Myke: Fiatalodom? A fiatalodáshoz, nekem is egy olyan gyönyörű baba kellene, mint amilyet Te kaptál a párodtól:-) De félek ez az álmom már nem valósul meg :-(
shepherdpeti: Köszi, de ha itt valakinek gratulálni kell, az Te vagy!
Még kész szerencse, hogy nem tudtam veled Szolnokig tekerni. 20 kilinél leestem volna a tempód miatt:-)
IronSchwarczi: Köszönöm! A rétest nem felejtettem el:-)
Tibi(ke): Pedig az a nevem része:-)
Jól fog sikerülni minden és nemsoká újra, mosolyogva láthatod, hogyan is szenvedek a közös tempótól a bringán:-)
Utolsó kommentek