Dupla Ironman 2012,Orfű

2012.06.08. 11:11

Verseny előtti napokban teljesen leterített a betegség.Láz,hasmenés,ipari gyengülés.Utolsó 2-3 nap alatt 5 kilót fogytam...
Így álltam a Tó partjára a rajthoz szombaton 10kor.
Start előtt még Szaki (Vakhal Norbi kísérője,"managere") próbált rám ijeszteni és lebeszélni az indulásról de nem lehetett.
Nem hallgattam sem rá sem senkire...
Mohó voltam,türelmetlen.Nem akartam még egy évet várni,meg akartam mutatni,hogy annyira kemény gyerek vagyok,hogy betegen is meg tudom csinálni.
Bekockáztattam és a 20-ra húztam megint lapot...

Az úszást gyorsan kezdtem,az első kört Juhász Petivel egyszerre fejeztem be de aztán szerencsére lehiggadtam és visszább vettem.
Nem esett jól,zavart a nagy hullámzás és untam is a témát,elég lassan fogytak a körök,közben persze biztatgattam magamat,hogy:
"Petyka!Addig örülj és élvezd ki amíg úszol.Ez a legkönnyebb rész,innentől pokol lesz"
Frissíteni csak egyszer jöttem ki,a 8ik körben.Akkor még nem kellett szobaszervíz...

Depóban nem kapkodtam,egy dupla ironman-en mindenre van idő.Nyugiban csipegettem,iszogattam,átöltöztem majd megkezdtem a 360-at a tó körül körbe-körbe.
Menet közben bandázgattam a sporikkal,asztalunknál meg meg állogattam frissítgetni,barátoktól 1-2 jó szót,Évi görlfrendtől kiss-t ;) begyűjteni.
Aprítottam szépen (lassan) a távot.200 környékéig még volt hangulatom is,néha elharsogtam egy két csatakiáltást is:).
A biológiát azonban nem tudtam átverni...
Éjjel már nem volt csatakiáltás sem mosoly...A döglött sorra kerültem...
Nem pánikoltam,arra gondoltam a rogyás természetes ekkora távon.Majd eszegetek,energetikai billenésem javul,a holtpont felszáll rólam...
Aztán fokozatosan ráébredtem,innen nincs visszatérés már,lassan kezdődik a tánc...
Tompultam,kedvetlenedtem.Nagyon nehezen fogytak a körök.Kiállásaimnál görlfrend + barátaim mindent megtettek,olyan terülj-terülj asztalkámat varázsoltak,hogy csak néztem.Pokróccal,hálózsákkal takartak be amíg ettem.
Hajnal felé elestem de megúszta a bicaj és én is.Időcsapdába kerültem,egy rémálom közepébe.Nagyon szeretek bringázni de már a pokolba kívántam.
Úgy megrogytam,hogy hegyi áttétellel tekertem a sík részeket is.Sokszor kiállva...
Reggelre átfagytam ezért a szálláson lefürödtem forró vízzel és száraz ruhát váltottam.
3-4 körnél(18-24km) többet ekkor már nem tudtam letekerni egyben.Állt az idő...
Kb. 17 óra biciklizés után végre elfogyott a táv,gurulhattam a depóba.
Ekkor törtem meg először keményebben...Nemcsak testben a nagyon szintes és igencsak nehéz pálya miatt de lélekben is.
Jóideig csak zokogtam,hihetetlen nyomás szabadult fel rólam,hogy végre vége a bicaj résznek.
Számítottam rá,tartottam és készültem is de nagyon rosszul éltem meg élőben azt amit Olivértől olvastam korábban.20 óra fölött olyan szintű fáradás és holtpontok jönnek amik nem hasonlíthatók semmi kevesebbhez.Megváltozik a dimenzió és megváltozik a gondolkodás...

Futást a körülményekhez képest könnyen kezdtem és jó,haladós tempóban.
Karesz jött velem sokáig és tartotta bennem a lelket,hogy fog ez menni,nem lesz itt semmi gáz.
A jó állapot azonban hamar tovaillant és megkezdődött az igazi játék...
Rájöttem,hogy minden eddigi szenvedésem csak bemelegítés volt,innentől még rosszabb lesz.
Egyszerűen nem akartam elhinni,hogy van ilyen...
Évinek mondtam is,hogy ezt itt és most minden áron és bármennyi célidővel is de megcsinálom mert ennek én még egyszer neki nem állok...
Ennyit még egyszer nem tudok szenvedni + kettőnk miatt is akartam.
RENGETEG segítség és támogatás és folyamatos virrasztás után Ő miatta sem tehettem meg,hogy feladom.Nem bocsájtottam volna meg magamnak,hogy hiába küzdötte velem a versenyt mégis elbukom.
A futás futás-gyaloglás kombinációra gyengült majd végső sorsom gyaloglás formájában állapodott meg.Kb. 30-35öt futottam összesen a többi séta...
Először ritkábban majd egyre sűrűbben és mélyebben jöttek a kiborulások a hisztik és a sírások...
Legbelső énem kezdett felszínre törni.Nem tetszett amit láttam.
Nem voltam gép.Ember voltam,érző szívű,gyermekien gyenge lelkű...
Évi + barátaim + sporttársaim + általam nem is ismert emberek rengeteget segítettek és próbálták a lelket tartani bennem valamint felváltva kísérni.
Egyetlen cél vezérelt:
Menni előre és megcsinálni bármibe is kerül.Kudarc kizárva!
Győzelem vagy halál!Ha kell szó szerint is...
Így,ebben az agonizálásban teltek az órák és fogytak a killerek végtelen lassúsággal,állandósult időcsapdával...
Az egyetlen pillanat ami ért valamit és amikor igazán éreztem,hogy élek az este 8 körül jött a verseny 34ik órájában.
Hajszálnyira közel került a totális lemerülés a system shutdown...
Ha azon a körön nincs kinn velem Évi és nem hoz be akkor ott rogyok össze a part menti sétányon és nincs tovább.
Elmondhatatlanul fájdalmas érzés volt,hogy 34 óra erőn felüli szenvedés,küzdés után,karnyújtásnyira a céltól de lehet,hogy itt a vég...
Mert annyi erőm sem maradt ami a következő lépéshez kellene...
Évi tapasztalt ultra versenyző,látott már ezt-azt de teljesen kiborulva zokogott.
Leültettek egy székre a versenyközpontban és a körülöttem lévők ijedt és aggódó arckifejezéseiből láttam,hogy végső állapotban lehetek.
De én csak motyogtam magam elé:
"Higgy bennem,meg tudom csinálni.
A halálból is felállok.
Csak cukor kell és koffein."
Még mindig megvolt a warrior spirit és a tigris kezdte végre megvillantani a szemeit...
Ezután ismét Karesz "vett kezelésbe" és csodahatáron,energetikai 0 állapot közelében valahogyan legyűrtük az utolsó köröket,egyszercsak Feri valahonnan kerített egy Magyar zászlót és Évi görlfrendel kéz a kézben közösen célt fogtam a versenyóra 35 óra 56 perc állásánál...

Konklúzió:
A verseny számomra csalódás volt nem azt kaptam amit vártam.
Jóleső fitnesz helyett elmondhatatlanul nehéz volt.
Olyan mélyen benn a fájdalom és szenvedés házában amiről korábban azt sem hittem volna,hogy létezik...
Természetesen tudom,hogy nagyon rossz lapokkal ültem le az asztalhoz játszani,hogy eszem tudta már az elején,hogy 50% a maximum esély és ha sikerül is egyáltalán az folyamatos szenvedés lesz de ennek ellenére is így érzem.Fizikailag teljesen kiszipolyozott,fejben teljesen kisütött.
Verseny után napokig csak néztem magam elé,hogy mi van.
A sikeres teljesítés ellenére kudarc élményként éltem meg.A célban és azóta sem éreztem eufóriát vagy bármi egyéb felemelő érzést.
Nem így szeretek véghezvinni egy álmot...
Aludtam már rá egy párat,rengetegszer átgondoltam és átéltem 1-1 pillanatot újra de ma is így gondolom.
Éretlen és tapasztalatlan voltam egy ilyen nagyságú dologhoz.
Itt most nagyon kijött,hogy csak 2 és fél éve csinálom ezt a sportot.Nagyon nagy hiányosságok vannak.
Rengeteg szakmai hibát vétettem menet közben de emberileg is hibáztam.Bezárkóztam egy dobozba és falat húztam magam köré.
Azt persze látom,hogy potenciál az nagyon sok van a testemben mert hiszen betegen,full legyöngülve is valahogyan végig tudtam menni egy ilyen nagy távon és sok órán át(magam is alig hiszem el,hogyan sikerülhetett) de ezt így többet soha nem szabad...És soha többet nem is szeretnék még egyszer ennyit szenvedni...Ez nem az én világom...
Maradt bennem tüske,hogy mire lettem volna képes egészségesen,erősen és ha úgy hozza az Élet,hogy még egyszer valamikor később újra fel tudok készülni egy ilyesmi (vagy nagyobb) kihívásra akkor még az is lehet,hogy megpróbálom újra.
De addig még rengeteget kell tanulnom,tapasztalnom,gyakorolnom kisebb ultra távokon.
Ezt most nagyon elkapkodtam.Erre én még nem voltam kész.Ide még fel kell nőjek.
Érzem magamban a végtelen ÉletErőt és hiszek magamban,tudom,hogy bármire képes vagyok de az ekkora nehézségű dolgokba ezentúl több észt kell belevinnem.
Külön kiemelném még egyszer,hogy nagyon szépen köszönöm NEKTEK mindazt a támogatást,segítséget amit kaptam verseny előtt-közben-után!
Rengeteget jelentett!Mindent...
Valamint ezúton is gratulálok versenyzőtársaimnak,MINDENKINEK aki elindult célba éréstől függetlenül!
Külön öröm számomra,hogy jóbarátom,Vakhal Norbi lett a győztes,aki nagyon szép és szimpatikus versenyzéssel megérdemelten lett Bajnok ráadásul a "mumus" pályáján!
Orfű csodaszép,a kínok közepette is többször megérintett a táj szépsége,fantasztikus hely!
A versenyszervezők rengeteg sok probléma,nehézség ellenére egy maradandó élményt és egy jó versenyt rendeztek nekünk,ezt is köszönöm!Abba az ölelésbe,amit Zsocával váltottunk célba érésem után és amikor átadta a Finisher-es pólómat,abba próbáltam ezt a köszönöm-öt is besűríteni!

Ez volt hát az én dupla ironman-em 2012-ben.
7.6 + 360 + 84.4
Megcsináltam.

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsipeter.blog.hu/api/trackback/id/tr384573315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ironsun 2012.06.08. 17:54:28

Megvan, ez már a TIED Tigris! Megcsináltad, mindenki büszke Rád! Biztosan lehetett volna jobb is, ha pl. egészségesen állsz a rajthoz. De a holnapra is kell hagyni célt és fogsz még domborítani elég sok ultrán. Na meg duplán is:)

shepherdpeti 2012.06.08. 22:29:06

Peti, gratulálok a teljesítéshez, utólag, nem mondom, hogy soha többé, nekem erre többet kell készülni:) Maradok a féltávnál és persze az Atádi verseny kihagyhatatlan :)

laciii79 2012.06.08. 22:35:25

Nem akarok bölcsebbnek tűnni, mint ami vagyok, meg én a fasorban sem vagyok amúgy se, de tudod, igazából útközben élünk, nem is annyira a cél a fontos....
Tudom, tudod Te ezt magadtól is, és igazából e szerint is élsz, hisz a blogod címe is "Utam a célkapuig....". Gondolj arra, hogy milyen fantasztikus volt az odáig vezető út!!!
De, ha a célt nézzük, akkor is oké vagy, mert megcsináltad! Jöhetnek a terepultrák, vagy amit akarsz...előtted nincs lehetetlen!
Egyébként meg legyél iszonyú büszke magadra, hogy ilyen előzmények után is le tudtad nyomni..., hogy maradt benned annyi fizikálisan, hogy a hatalmas szíved elvitt a célig! Fantasztikus sportember vagy, mert nem az a kunszt, hogy az ember ereje teljében, egy tökéletes felkészülés után lenyomjon egy dupla IM-et (persze hülyeségeket beszélek, mert ez mindenhogy emberfeletti!!!), hanem az az igazán hatalmas sportemberi, és egyáltalán emberi tett, hogy legyengülve, kifacsartan is végigküzdötted!!!

gafmon 2012.06.09. 02:39:04

"Érzem magamban a végtelen ÉletErőt és hiszek magamban,tudom,hogy bármire képes vagyok"... Most is bebizonyosodott, hogy a magadba vetett hited mennyire emberfeletti. Ezt a mondatodat nem felejtem el.
Még egyszer gratulálok és persze Évinek is köszönet ;)
Kell még egy kis idő, hogy letisztuljanak az emlékek, de próbálj meg örülni.

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2012.06.09. 11:09:33

@ironsun: @shepherdpeti: @laciii79: @gafmon:
Köszönöm szépen,nagyon aranyosak vagytok! ;)Valóban az Út az igazán fontos,pont a napokban gondolkoztam el rajta,hogy át is írom a blog címét.

Joe. · http://futonaplo.blogspot.com 2012.06.09. 11:53:40

El kellett olvasnom párszor, de még így is nehéz összerakni meg elképzelni ezt a küzdelmet, nyilván nem is lehet.
Mégis a durva események olvasásának a vége felé aztán mosolyt csalt az arcomra és oldotta az egész feszöltséget, ahogy a teljesen nullázott állapotodban mondod: "Meg tudom csinálni, Csak cukor kell és koffein!"

Megcsináltad, gratulálok. :)

Ivan Grasso · http://op-ironman.blog.hu/ 2012.06.09. 19:06:32

Megdöbbentő volt a beszámoló, ütött ahogy leírtad. Ez igazi Sztálingrád volt, de nem adtad fel ez a lényeg!
A betegség miatt nyugodtan számolhatod Tripla IM-nek - még jól is jártál, legalább nem kellett Ausztriáig menni! :)
Nem számíthattál arra, amin a verseny napjáig dolgoztál - a testedre - más is kellett a befejezéshez. Most kiderült, hogy ez is benned van...
Max. respect, GRATULÁLOK!

Kovács Krisztián Short' 2012.06.10. 13:54:47

Gratulálok én is Petyka! Nem semmi lehetett, nem csodálom, hogy "csalódás" lett. Nagyon nagy harcos vagy!!

Várom milyen asztalhoz ülsz legközelebb :)

cole81 2012.06.10. 14:06:21

Húúú hidegrázós volt olvasni! Hatalmas HARCOS vagy, nagyon átjött a beszámoló!

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan vissza akarsz térni, hogy lenyomd újra, immáron frissítések nélkül, de legalábbis séta nélkül! ;) :)